Janka ma volt először balettórán. Kérdeztem tőle, hogy ez hogy tetszett. Erre ő: hát annyira nem jó, és meg kéne mondani a balett-tanítónéninek, hogy ez nem is balett egyáltalán, nem is igazi. Csak kis ugribugri.
-Délután fölmegyünk az Egedre.
Indulás előtt, hosszú várakozás után:
-Anya, mikor megyünk már az egekbe?
-Nekem kár volt megszületni.
-Miért, kislányom?
-Mert meg fogok halni. És nem akarok meghalni. Nem akarok megöregedni.
-Anya, milyen nap van?
-Szerda.
-Pontosan szerda?
-Igen.
-Maximum szerda.
-Gyere ide, Janka, puszilj meg.
-Pusziljon meg a csúnyabácsi.
-Mit szeretnél a névnapodra, Janka?
-Főzeléket.
-Milyet?
-Virsliset.
-És te is verekedtél?
-Igen.
-Miért verekedtél?
-Mert ki akartam már próbálni.
-Jó lett a hajam.
-Igen.
-Levágta a védőnő.
-A fodrász vág hajat, nem a védőnő.
-Megyek a fodrászhoz megszületni.
-Talán inkább újjászületni.
-A védőnő levágja a hajam.
-A fodrász vág hajat.
-Megszámolod, hányan vagyunk a családban? Egy-kettő-három-négy.
-Jó. Tizenhárom-tizenhárom-tizenhárom-tizenhárom.
-Janka, mit szeretnél karácsonyra?
-Fát.
-Ez valószínűleg teljesíthető.
-Na, és hogy tetszik a játszóház?
-...
-Hogy hívják a gyerekeket?
-Eszter, Kira, Dávid, a verekedős.
-És van már barátod a játszóházban?
-Igen.
-Hogy hívják?
-Zsuzsika.
-De ilyen nevű gyerek nincs a játszóházban.
-...
Szervusztok, kisangyalok! Mi vagyunk a kisangyalok! Gurulunk!