Babaúristen

Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek. Jónás fiam földi idő szerint 2009. július 5. este 8-kor elindult a nagy világ felé. 

 Janka fél a rendőröktől. 

Ha Romániában lennénk, Jankára már ráküldtek volna valami ördögűzőt.

2009. szeptember 4. Janka 3 körül bepelenkázta magát, és lefeküdt. 

Janka kiolvasta az összes mérges gombát a búvárzsebkönyvből. A tintagomba például akkor mérgező, ha alkoholt iszunk rá

Megkérdeztem Jankát, hogy mit szeretne a Mikulástól. Egész normálisan indult a lista: gyöngyfűző. Aztán kicsit beindult: fénykép sellőkről, fúrógép, szög, kalapács, tűzforró ragasztó, rózsaszín számítógép, fotel, függöny, karácsonyfa és néhány csillag.

Janka: "Anya, te mosónő vagy?"

Janka kinyitotta a bejárati ajtót, majd így szólt testvéréhez: "Jónás, szabad vagy!"

A szülői értekezleten szembesültem azzal, hogy Janka az egész kiscsoportot meghívta hozzánk sellőpartira. Marika néni, az óvónő nagyon örült a meghívásnak, és más szülőket is erre buzdított, mert milyen jó csapatépítési lehetőség. Azt hittem, csak a képzelt barátai jönnek egy képzelt partira. Nem az egész óvoda. De jó így is.

Janka azt találta kérdezni: "-Minket is olvasnak? -Kik? -Valakik." Majd egy nap morfondírozás után: "-Nem olyan jó könyvben lenni." Néha elég hajmeresztő. Sőt. Félelmetes.

Szerintem Janka volt az egyetlen az országban, aki irónia nélkül azt tudta mondani a minap, hogy "Hurrá, esik a hó!"

Jónás mászókának használja dédi járókeretét, nem érdekli, hogy épp kapaszkodik-e bele vagy sem.

Janka szavazófülkéset játszik.

Janka: "Lettem én, aztán Jónás, aztán boldogan éltünk. Elég unalmas."

-Mi van most?

-Választások. A magyar emberek vezetőt válsztanak maguknak.

-Engem?

Jankának van egy új képzeletbeli barátja: Petra (úgy van ezzel, hogy akit megkedvel, de ritkán lát, annak elkészíti a mentális szimulakronját). A füzesabonyi vasútállomáson derült ki, hogy bővült egy újabb taggal a baráti kör, mert nagyon nézte a vonat kerekeit, kérdeztem miért nézi, és mondta, hogy azért, mert Petra, a barátja, bemászott a vonat alá, és ki kell onnan hozni. Olalá!

Janka: "Ugye te takarítónőnek érzed magad? De nyugodj meg, nem vagy az. Te anya vagy, az én anyukám." 

Janka bocsánatot kért, hogy sírtam anyáknapján. Nem a jelenlevőktől, hanem tőlem.

Janka rajzolás közben fölkiáltott: "a Nyugati Pályaudvarról epres vonatok indulnak."

Jankával Miskolcra utaztunk, ott sorakoztunk a vonaton leszállásra várakozva. Mondtam neki, hogy készüljön. Így zajlott: -Mi következünk. -Mi, magyarok? -Hát, legalábbis te meg én.

 Mókus Miskolctapolcán:

-Tudtam, hogy létezik!

Nóri barátnőmhöz mentünk babalátógatóba Jankával. Hazafelé:

-Nóri angoltangár. Én magyartanár vagyok.

-Anya, én lehetek simán csak ember?

Janka ma ment újra óvodába a szünet után. Mondta, hogy a fiúk betmeneset játszanak, de azt hiszik, betmen gonosz. "Ezek a buta fiúk semmit se tudnak a világról. Például rólam." - fűzte hozzá.

Janka első 4éves kérdése: Mi volt addig, amíg ez a világ nem volt kész?

Az óvodában Legkedvesebb nyári élményem témakörben rajzot kellett készíteni. Janka az alábbi címet adta a rajzának. "Jónással csónakázunk a Balatonon". Mi nem voltunk a Balatonnál.